Sziasztok!
Vannak olyan projektek, amiket annyira egyszerű elkészíteni, hogy szinte fölöslegesnek érzem azt, hogy bejegyzést készítsek róla. Ilyen ez a mai is, ám annyira beleszerettem a végeredménybe, hogy úgy éreztem, muszáj róla írnom, és nem elég csak Instagramra posztolnom, mert ott úgy is elveszik a sok kép között. Szóval a lényeg: végre elkészítettem egy régi vágyamat, azaz egy dió koszorút.
Szóval, régóta érlelődött már bennem a gondolat, hogy készítsek egy ajtókoszorút dió felhasználásával, ám mindig olyan kevés termésünk volt, hogy abból inkább diós süteményt sütöttem. 🙂 Idén viszont több tényező miatt is sikerült megvalósítanom ezt a projektet. Egyrészt sajnos muszáj volt levágni pár ágat a meseszép diófámról, így ezekről megmentettem a diókat – pro tipp: soha ne pucoljatok zöld diót kesztyű nélkül, mert úgy jártok, mint én: három hétig barna volt a kezem utána 😀 -, illetve alapból rengeteg termés van most a fán, amik már elkezdtek potyogni, és bár kisebb része rossz, de azért tele van egészséges szemekkel is.
Maga a folyamat nagyon egyszerű volt, körülbelül két óra alatt végeztem is vele, addig pont megnéztem egy filmet közben. 🙂 A külső résszel kezdtem, először ide ragasztgattam fel sorban a diókat, majd beborítottam a belső kört is. Ezután apránként haladva, válogatva a diókat szépen befedtem a teljes koszorút vele.
Mivel a diók nem egyforma méretűek, ezért néhol hatalmas lyukak maradtak két szem között. Azért, hogy ezek ne látszódjanak a hézagokat mohával töltöttem ki – és milyen jól mutat ugyebár együtt a zöld és a barna szín. 🙂 Végül ráapplikáltam az akasztót, és megspékeltem egy hatalmas, juta szalagból készített masnival, és készen is voltam.
Nekem nagyon tetszik a végeredmény, és mivel az alapot is újrahasznosítottam, illetve a dió nálunk termett, ezért szinte egy forintomba se került az elkészítése. Hatalmas szerelem lett. 🙂
Jó alkotást kívánok!
Niki
